• Mi befolyásolja a kalciumfelszívódást?
• D-vitamin
• C-vitamin
• Magnézium
• Foszfor
• Fehérje
• Zsírok
• Oxalátok (oxálsav és fitinsav)
• Fruktánok (inulin, oligofruktóz, fruktooligoszacharidok)
• Élelmi rostok, ellenálló keményítő, maradékanyagban gazdag étrend
• ÖSSZEFOGLALÁS
• Irodalomjegyzék

A kalcium az egyik alapvető elem, amely elengedhetetlen a test zavartalan működéséhez. Ez az elsődleges alkotóelem, amely a csontokat és a fogakat építi. De ez még nem minden, mert részt vesz a véralvadásban is. Hiánya az emberi populációban viszonylag gyakori, ezért fontos ismerni azokat az anyagokat, amelyek csökkenthetik a biológiai hozzáférhetőséget – vagyis a szervezet általi felszívódás képességét.

Mi befolyásolja a kalciumfelszívódást?

Számos tényező befolyásolja a szervezet kalciumfelszívó képességét, többek között: életkorunk, táplálkozásunk, a kalcium forrása. Néhányra nincs befolyásunk, másokra viszont van. Ma arra fogok koncentrálni, hogy bemutassam azokat az élelmiszer-összetevőket, amelyek befolyásolják a kalcium biológiai hozzáférhetőségét.

D-vitamin

D-vitamin  fontos szerepet játszik a kalcium felszívódásában. Az eritrocitákkal kalciumot kötő fehérje szintézisének serkentésével lehetővé teszi annak szállítását a bélből a megfelelő sejtekhez. Ezen túlmenően a D-vitamin elősegíti a kalcium visszaszívódását, megakadályozva a túlzott kalciumveszteséget a vizelettel. A megfelelő D-vitamin mennyiség (30-50 µg/ml 25-hidroxi-kolekalciferol a vérben) biztosításához 10-15 percet kell napozni 15-20 percig, 18% testfelülettel, naptej használata nélkül. Élelmiszerrel nagyon nehéz fedezni. A D-vitamin hiánya a kalcium felszívódásának kb. 30-50%-os csökkenését okozza, legfeljebb 15%-ra. Hosszú távon ez a csontmátrix mineralizációs zavaraihoz, csontlágyuláshoz, angolkórhoz és csontritkuláshoz vezethet [1] [2].

C-vitamin

C-vitamin  forrás lehet például a csipkebogyó, acerola, fekete bors, fekete ribizli, narancs, kiwi. Ennek köszönhetően a kalcium jobban felszívódik, de nemcsak a kalcium említendő, mert a C-vitamin társasága növeli a vas és magnézium felszívódását is [3].

Magnézium

Magnézium  befolyásolja a kalcium és kálium plazmamembránokon keresztüli szállítását, valamint a kalcium csontokhoz és onnan történő szállítását. A magnézium-sók egy hidroxiapatit nevű ásványi anyagot vonnak be a csontokban. Ez kalciumból és foszforból áll, és a kötőszövet vázát képezi, amely befolyásolja a csontok szilárdságát. A magnézium elengedhetetlen a képződéséhez. Magnéziumban gazdag termékek például a szezám, mák, mandula, pisztácia, tökmag, teljes kiőrlésű kenyér, korpa, csírák, hajdina és még sok más [4].

Foszfor

A kalciumfelszívódást nem befolyásolja, de hosszú távú antacidum-használat esetén, mint például a magnézium-hidroxid és alumínium-hidroxid, oldhatatlan foszfáttartalmú sók keletkeznek, amelyek hipofoszfatémiát (foszforhiányt) okoznak, ami végül megnövekedett, de egyidejűleg fokozott kalciumürítést eredményez a vizelettel. Összességében ez végül a szervezet kalciumszintjének csökkenéséhez vezet. A megfelelő kalciumkoncentráció biztosítása érdekében ezért fontos a kalcium és foszfor arányára odafigyelni. Optimális körülmények között ez 1:1 kell, hogy legyen. [4].

Fehérje

A fehérje kétféleképpen befolyásolhatja a kalcium felszívódását. Túl kevés mennyiség megzavarja a kalcium bélfalon keresztüli szállítását a megfelelő testtájakra. A kalciumtranszporter fehérje formájában főként a lizin és arginin aminosavakból áll, ezért ezekre a kalciumszükséglet megnövekedése idején nagyobb figyelmet kell fordítani. Túl sok fehérje egyidejűleg fokozza a diurézist és növeli a kalcium kiválasztását a vizelettel. A kalcium és a fehérje optimális aránya 16 mg Ca 1 g fehérjére [1] [4].

Zsírok

A zsírsavak a zsír alkotórészei, amelyek befolyásolják annak tulajdonságait. Vannak telített és telítetlen zsírsavak, utóbbiak tovább oszthatók egyszeresen és többszörösen telítetlenekre. Tanulmányokban telítetlen zsírsavak jelenlétében erősebb kalciumfelszívódást figyeltek meg. Ezenkívül a zsírfelszívódási zavarban szenvedő embereknél csökkent kalciumfelszívódás (reszorpció) tapasztalható. Ennek a kapcsolatnak a mechanizmusa jelenleg nem ismert [1] [4].

Oxalátok (oxálsav és fitinsav)

Az oxalátok, vagy pontosabban az oxálsav, kalciummal oldhatatlan sókat képeznek – kalcium-oxalátokat, amelyek nemcsak csökkentik a kalcium biohasznosulását, hanem túlzott mennyiségben vesekő képződéséhez is vezethetnek. Ezért érdemes megnövekedett kalciumszükséglet esetén kerülni az oxálsavban gazdag termékeket, vagy nagyobb időközt tartani a kalciumban gazdag termékek vagy étrend-kiegészítők között. Az oxálsav nagyobb mennyiségben fordul elő például rebarbarában, mezei sóska, spenótban, cékla, kávéban, kakaóban, teában [4].

Fruktánok (inulin, oligofruktóz, fruktooligoszacharidok)

Jelenleg nincsenek emberi vizsgálatok, amelyek megerősítenék a fruktánok és a kalcium közötti összefüggést, bár az előzetes kutatások viszonylag ígéretesek, különösen az inulin esetében. Feltételezik, hogy ezt a kapcsolatot a fermentáció következtében bekövetkező pH-érték csökkenése okozza, ami viszont növeli a kalcium passzív felszívódását a bélfalon keresztül [1] [9].

Élelmi rostok, ellenálló keményítő, maradékanyagban gazdag étrend

A nagy mennyiségű élelmi rost csökkenti a kalcium felszívódását, ezt a kapcsolatot még megfelelő kalciumellátás esetén is megfigyelték. Az ellenálló keményítő (az oldhatatlan rostok egy része) azonban a vizsgálatok szerint nem teljesíti ezt a feltételt. Az ellenálló keményítő jelenléte növeli a rost felszívódását. További kutatások szükségesek a megfigyelt hatások pontos mechanizmusainak tisztázásához. A kalciumfelszívódással kapcsolatos számos összefüggés miatt azonban néhány kutató azt javasolja, hogy ne fogyasszunk kalciumban gazdag termékeket nagy mennyiségű rosttal, ahogy az kalciumkiegészítés esetén is előfordul. Előnyös lehet az étrend-kiegészítő és az étkezés közötti időtartam betartása is [4] [10].

ÖSSZEFOGLALÁS

A D- és C-vitamin, magnézium, laktóz, kazein, inulin növelik a kalcium, foszfor és fehérje rendelkezésre állását, megfelelő dózisban pozitívan befolyásolják a kalcium biohasznosulását is. Másrészt az oxalátok, telített zsírsavak, alkohol, a magas rosttartalom az étkezésben, a túl alacsony D-vitamin- és magnéziumszint csökkentik a kalcium felszívódását. A sokféle kölcsönhatás miatt néhány forrás azt javasolja, hogy a kalciumot legjobb önmagában, étkezések között pótolni, vagy csak olyan termékek jelenlétében, amelyek növelik a biohasznosulását.

IRODALOMJEGYZÉK:

1. Dolińska Barbara, Mikulska Agnieszka, Ryszka Florian: Kalciumfelszívódást elősegítők; Annalen Akademien Medizin Silesiensis 209, 63(1): 76-83.
2. Jarosza Mirosława, Rychlik Ewy, Stoś Katarzyna, Charzewska Jadwiga: Táplálkozási standardok a lengyel lakosság számára és alkalmazásuk; Nemzeti Közegészségügyi Intézet - Nemzeti Higiéniai Intézet 2020.
3. Gralak Mikołaj A., Bertrandt Jerzy, Kłos Anna, Stryczek Anna B., Dębski Bogdan: Az edzés és a C-vitamin kiegészítés hatása a patkányok májának ásványianyag-tartalmára; LEBENSMITTEL. Wissenschaft, Technologie, Qualität, 2009, 4 (65), 352-360.
4. Szeleszczuk L., Kuras M.: A kalcium jelentősége az emberi anyagcserében és az élelmiszerben való biohasznosulását befolyásoló tényezők; Közlemény. Abt. Bauernhof. WUM, 2014, 3, 16-22.
5. Mykkanen HM, Wasserman RH: A kalcium felszívódásának javítása kazein-foszfopeptidekkel rachitiszes és normál csibékben., J. Nutr., 1980, 2141-48.
6. Maurel DB, Boisseau N., Benhamou CL, Jaffre C. Alkohol és csontok: dózis-hatás és mechanizmusok áttekintése Osteoporose int. 2012, 23, 1-16 (áttekintés).
7. Laitinen K., Valimäki M. Alkohol és csontok. Calcif. Gewebe int. 1991, 49, 70-73.
8. Lengemann FW, Wasserman RH, Comar CL: Tanulmányok a radiokalcíum és radiosztroncíum felszívódásának erősítéséről laktóz által patkányokban., J. Nutr., 1959, 68: 443-56.
9. Ewa Cieślik, Kinga Topolska: A fruktánok hatása bizonyos ásványi anyagok biohasznosulására; Essen 2002, 3(32): 5-16.
10. Dagmara Orzeł, Monika Bronkowska, Marzena Styczyńska: A rezisztens keményítő hatása a Ca- és P-felszívódásra WISTAR patkányoknál; Bromat. CHEM. GIFTIG. – XLII, 2009, 4, 1161–1166.